2006. június 3-án és 4-én, Leszkó Malgorzata tanárnõ vezetésével Gyõrbe látogattak el a békéscsabai lengyel iskola tanulói. A tanulmányi úton, -mely folytatása volt a 2003-ban elindított „Lengyel emlékek magyar földön” elnevezésû programnak-, részt vett még néhány lelkes MLBK tagunk is. Az idõjárás ugyan nem volt kegyes csoportunkhoz, mégis kíváncsian indultunk el vendéglátónkkal, Németh Annával, aki a gyõri Sobieski Lengyel Kulturális Egyesület tagja. Két napig õ kalauzolt végig Gyõr azon helyszínein, melyekhez lengyelekkel közös történelmi múltunk és jelenünk is kapcsolódik.
Elõször a város egyik temetõjébe mentünk, ahol negyvenhat, II. világháborúban elesett lengyel katona sírját kerestük fel. A lengyel sírokat könnyen lehetet megtálalni, mert fehér-piros – lengyel nemzeti színekkel vannak megjelölve. Annától megtudtuk, hogy a sírokat a Sobieski Lengyel Kulturális Egyesület tagjai rendszeresen gondozzák. Iskolánk diákjai ezután megkoszorúzták az ismeretlen lengyel katona emlékmûvét, és mécsest gyújtottak, tisztelegve ezzel valamennyi itt eltemetett hõs emlékének. A temetõ közelében, a jelenleg Bábolna Rt. tulajdonában lévõ épületben, rögzítve van emléktábla, amely jelzi, hogy a II. világháború idején, ebben az épületben mûködött a lengyel katonai kórház.
Kísérõnk ezután a Bem Térre vezette csoportunkat, ahol a 2006. március 24-én felavatott Lengyel – Magyar Barátság szobrát tekintettük meg. A közös gyökerekbõl kiinduló, két külön törzsben folytatódó, majd lombkoronájában ismét összefonódó tölgyet ábrázoló szobor, a két nép közös múltját-jelenét szimbolizálja. A szobor alatt magyar és lengyel nyelven Stanislaw Worcell lengyel forradalmártól idézet olvasható: „ Magyarország és Lengyelország két öröklétû tölgy, melynek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt mélyen futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak ezért egyiknek léte és erõteljessége a másik életének és egészségének feltétele”
Diákjaink ezen a helyszínen is koszorút helyeztek el. Továbbra is a Bem Téren maradva, néhány percig tisztelegtünk az 1848-as forradalom és szabadságharc nagy hõsének, Bem apónak az emléktáblája, majd emlékmûve elõtt.
Folytattuk utunkat a belváros elegáns sétáló utcája felé, ahol a gyõri lengyel kisebbségi önkormányzat székhelye található. Itt várt már minket a Sobieski egyesület néhány tagja, akik szívélyesen fogadtak valamennyinket. Üdítõ, kávé és sütemények fogyasztása mellett ismertük meg egymás munkáját, programjait és eredményeit. Megtekintettük a falon rögzített magyar-lengyel történelmi kapcsolatokról szóló kiállítást, lengyel könyvtárát, valamint gyõri lengyel iskola tanulóinak rajzkiállítását. Vendéglátóink között jelen volt Wawrzyniec Marek Rak költõ is, aki saját versesköteteibõl olvasta fel rövid, ironikus hangú, olykor kacagtató írásait. A találkozás emlékére „ Romans z fraszkami” – címû könyvet ajándékozta egyesületünknek. Az est végül jó hangulatban, közös énekléssel zárult.
Másnap Anna 9 órakor a megbeszélt helyen várta csoportunkat. Pünkösd lévén a város kihaltnak mutatkozott, de az óváros felé haladva, fõleg a bazilika környékén gyülekezni kezdtek az emberek. A püspöki bazilika falán található mûemléktáblát, miszerint „ II. János Pál pápa lelkipásztori látogatása alkalmával 1996. szeptember 7-én dr. Papai Lajos püspöksége idején e bazilikában tartózkodott és imádkozott a papsággal és hívekkel”. Diákjaink õ rá is emlékezve, a bejáratnál mécsest gyújtottak.
Az óvárosban továbbhaladva, felkerestük azt a régi házat, melyben 1683-ban maga Sobieski János lengyel király is megszállt néhány napig. Ennek tényét a ház falán elhelyezett emléktábla is õrzi. Mint ahogy azt is, hogy majdnem 200 évvel késõbb, de ugyanitt, Liszt Ferenc is vendégeskedett. A táblák alatt emlékfotót készítettünk ….
Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy Gyõr városához ilyen sok lengyel emlék kapcsolódik és irigylésre méltó, hogy a gyõri lakosság mennyire tiszteli és ápolja közös magyar – lengyel barátsághoz fûzõdõ emlékeit.
Nagy Mária – résztvevõ
